6. Harc az endometriózissal

Jó régóta nem írtam már, de úgy érzem, muszáj megírnom a fejleményeket. A szomorú végkifejletű terhességem során ugye fény derült egy nagy cisztára (akkor 5 cm-es volt) , ami a jobb oldali petefészkemben volt megtalálható. Annak idején még semmit nem tudtam erről a betegségről. Az orvosom pedig próbált megnyugtatni, hogy eléggé gyakori jelenség ez, a nők kb 6-8%-át érinti, és sokan élnek ezzel együtt … A 2017 augusztusi kontrollon ráadásul kiderült, hogy semmit sem nőtt. Így annyira le lettem nyugtatva, hogy úgy gondoltam nem is kell ezzel annyira foglalkozni. Inkább gyűrtük tovább a lepedőt babára várva, de csak nem akart sikerülni… 

Közben változott pár dolog, elköltöztünk, az éttermi munkát otthagytam 2017 decemberben. Intenzív tanulásba kezdtem  mert zavart, hogy a japán nyelv N3-as szintjével nem éreztem magam megelégedve. 

2018 tavasszal aztán furcsa, tompa fájdalmat véltem felfedezni az alhasamban, ami akkor volt konkrétan érezhető, ha felhúzott lábbal ültem vagy bicikliztem. Pár napot vártam, de nem múlt el. Visszamentem a klinikára.

Ekkor jött a fekete leves: a cisztám 9 centisre nőtt, sőt, középen fala is volt. Az orvos mondta, hogy ezt sajnos meg kell műteni. A klinikán viszont nincsen se CT, se MRI, a nagy kórházba kell bemenjek. De nem kell aggódni, nagyon jó specialisták vannak. Addigis, hagyjam abba a sportot, meg mindent, amitől fáj, mert ha kifakad a ciszta, az a legrosszabb. Így megkaptam a beutalómat a kórházba.

A St. Marianna kórházba kerültem igy, ahol doktor Won fogadott, aki egy nagyon jó maláj doktornő. Kitűzte a dátumot a műtétre és elküldött mindenféle vizsgálatokra. A CT-t meglepően rosszul viseltem, a kontrasztanyag beadását követően majdnem elájultam. De túlestem rajta, szerencsére!

A vérvizsgálat során nagyon sokmindent mértek, a tumormarkereket is belevéve. A CA-125 magas volt, és mivel neten utána néztem , mi lehet az, frankón bepánikoltam. Ugyanis az a petefészek – rák markere. Úgyhogy igazán kelletlenül újra előjött a pánikbetegségem (nekem a betegségek és tünetek kapcsán jön csak elő), és így még rosszabbul lettem. Azt ugyan tudtam, hogy az endometriózis IS megemelheti az értéket, de akkor még nem volt igazolva, hogy valóban endometriózis ciszta – e az én dagadványom. MRI-vel ugyan kiderült volna, de mivel tetkó van a hasamon, az MRI helyett lett a CT kiválasztva, de azzal sajna nem látszik a ciszta belseje. Így, csak a műtét során derül ki  hogy mi is az pontosan, ami bennem van.

Végül 2018 július 2-án megműtöttek, laparoszkópiával. A műtét után rögtön felébresztettek, de nem kaptam semmi fájdalom csillapítót (ez talán valami japán bevett szokás?!),  így jóformán üvöltöttem a fájdalomtól, ami nem is a hasamban volt a legrosszabb, hanem a hátamban. A műtét során ugyanis gázzal pumpálják fel a hasüreget, amit kb lehetetlenség maradéktalanul kiszívni a műtét végén, így sajnos a maradék benn reked, és igen kellemetlen fájdalmakat okoz. Nekem a hátam egészen a nyakamig fájt, de úgy, hogy azt hittem alig kapok levegőt. Még 4 napot a kórházban voltam, és fokozatosan lettem egyre jobban.

Igy végre megszabadultam a cisztától, ami egyébként 2 ciszta volt, csak nagyon szorosan egymás mellett voltak, ezért tűnt kétrekeszesnek.  

Másfél hónappal később már újra babára vágyva akcióztunk. Új munkahelyet is találtam az új lakásunk közelében, egy divatáru szaküzletben lettem alkalmazott. 

3 hónappal a műtét után a kontrollon minden a legnagyobb rendben volt, nem volt az endometriózisnak már nyoma sem. Csak a növekvő tüszőm volt látható a bal petefészekben.

Végül a facebookon rátaláltam egy csoportra, amit mindenkinek nagyon ajánlok, hogy csatlakozzon aki ezzel a betegséggel küzd vagy ezzel diagnosztizáltak. A csoport tagjai mind a harcostársaid, és ha bármi kérdésed lenne, itt mindig kapsz tanácsot, lelki támogatást, tippeket. Keress rá facebookon: “Endometriózis Támogató Csoport”, olvasd el a belépési feltételeket és csatlakozz bátran.