Most vagyok 6+6 napos, és még 4 nap van hátra a következő vizsgálatomig, ahol (ha minden jól megy) látni fogjuk már a kis bitangot a szívével együtt. Nem is tudom, lehet el is fogom sírni magam… De nem merem magamat teljesen beleélni, sőt, folyamatosan itt motoszkál bennem egy gondolat, hogy “mi van, ha mégsem?! Mi van, ha valami baj van?”… Na ezt a gondolatot próbálom is ellegyezgetni, mert negatív, stresszes és semmi szükség nincs rá. Csak nem mindig sikerül…
Ilyenkor próbálkozom meg a figyelem eltereléssel. Jó pár dolog be is vált, de helyzet és hangulatfüggő, mikor melyik a leginkább hatékony:
-Megnézünk pár rész Big Bang Theory-t
-Kedvenc androidos játékommal, a Sailor Moon Drops-sal kockulás
-Letöltöttem pár kismamás könyvet és azokat olvasgattam
-Gyakorikérdéseket bújom
És ami nem vált be:
-Tanulás
És emiatt várzik is a szívem rendesen, hogy amióta kiderült, hogy babát várok, nem igazán tudtam hatékonyan tanulni, mert percek alatt már más dimenziókban járnak a gondolataim. Viszont ezen sürgősen változtatni kellene. Heti 3 szabad napom van, ezeken jó lenne haladni a japán nyelv tanulásával. Lehet beszerzek valami kismamás könyvet japánul, ugyanis ideje felturbózni ezen a területen is a szókincsemet 🙂
Bár elvileg csak a terhesség első 12 hete az igazán stresszes és rizikós, bízom benne, hogy utána már fogok tudni normálisan koncentrálni.
Viszont, ami eddig nagyon pozitív: nincsen semmilyen idegesítő és kellemetlen tünetem! Se hányinger, semmi! Eleinte ezzel kapcsolatban is kétségeim voltak, hogy mi van, ha ez nem túl jó jel? De alaposabb utánajárással megtudtam, hogy ez nem annyira ritkaság, és nem kell aggódnom. Egyszerűen csak annyi, hogy én a “szerencsések” közé tartozom. Ennek köszönhetően a munkahelyemen is ugyanúgy dolgozok, mint előtte.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: