4-5. hét
A terhesség első jelei
A nem várt napján 2 dolog történt: Nem jött a nem várt, és begyulladt az ínyem igen csúnyán a tejfogam körül. Gondolom, most sokan összeráncolják a szemöldöküket, de nekem tényleg van még mindig egy tejfogam, így 28 évesen. Egyébiránt nincsenek fogászati problémáim, az összes fogam ép és egészséges, és be sem szokott gyulladni az ínyem sem, így eléggé megijedtem. “Nem akarok találkozni a Fogtündérrel….” sírtam oda a férjemnek, aki egyetértően konstatálta a helyzetet, és másnap hozott haza szájvizet meg fogínyre való gyulladásgátló gélt. A női gond elmaradása még annyira nem zavart, hiszen előfordulhat, hogy késik pár napot (bár ez rám nem jellemző), és betudtam annak, hogy két hete felfáztam.
Aztán eltelt még 3 nap, és még mindig semmi. A hőmet hónapok óta mérem, és bizony, 36,8 – 37 körüli értékeket produkált még mindig. Na mondom, ez nagyon gyanus. Január 27.-én reggel teszteltem először, irtóhalvány pozitívat (de mint az internet megtanította számomra: az irtóhalvány pozitív is pozitív). 29.-n teszteltem még egyszer, na az már jóval magabiztosabb 2 csíkot adott. Aznap délután átmentünk férjem szüleihez, elújságolni a hírt, illetve segítséget kérni, hogy melyik kórházat válasszuk. Este már Taka húga, akinek 2 gyönyörű nagylánya van, adta a tippeket hogy miként vigyázzak magamra, és ő ajánlotta számunkra a Suzuki Klinikát Noboritóban.
A Suzuki Klinika
Február 1.-én (5+1) mentünk először a klinikára, hogy az első vizsgálataimon túllegyek. Először is a klinikáról szeretnék pár szót levésni: Az épület (ha jól emlékszem) 5 emeletes, belépve a főbejáraton a cipő-váltó előtér fogad. Mindenki leveszi a cipőjét, kivesz egy pár papucsot a polcról, és a helyére teszi a cipőjét. Beljebb érve, egy gyönyörűszép recepció fogad. Mivel előre kinyomtattuk magunknak és kitöltöttük a jelentkező ívet, így ezzel már nem volt dolgunk, csak beadtuk, és vártuk hogy szólítsanak. Ezalatt körbenéztem a váróteremben: kényelmes fotelek, játszósarok gyerekeknek, egy óriási akvárium, benne mindenféle színes hallal…
Nem kellett sokat várni, hamar szólítottak a vizsgálatra. Először vizelet-minta, majd vérnyomás és súly mérés. Ezt követően egy kissé nehézkés rész következett: a nővérke a profilomat töltötte ki, és sokféle kérdést tett fel, köztük olyanokat is, amiket elsőre nem sikerült megérteni, és Takával azon izzadtunk, hogy lefordítsuk nekem angolra (de volt, hogy azt sem értettem)… Tényleg nehéz kérdések voltak, pl.: Volt -e petefészek cisztám, meg méhnyakrák vizsgálatom és hasonló fincsi kérdések… Hát na, ezeket a szavakat még sajnos nem ismertem japánul, így itt egy kicsit elidőztünk, mire sikerült megszülni az összes választ. Végül újra egy kis várótermi időzés következett, és utána már a vizsgálóba szólítottak.
Nagyon modern berendezés fogadott. Taka a külső szobában maradt, az asszisztenssel (ott is van monitor, így ő is figyelni tudja a történéseket). Én egy szobával beljebb mentem, ott várt a vizsgáló fotel és a doktornőm. Először rákszűréshez vett mintát, majd jött az UH. Nagyon hamar meglett a kis foltocskám. Meresztettem a szemem, hátha látni benne valamit, de még csak a petezsák volt látható. 6,9 mm-es petezsák. A doktornő szerint teljesen normális a méret. Kinyomtatta a fotót, és meg is kaptuk. Még egy kicsit beszélgettünk a vizsgálat után a külső szobában: Mondta hogy két hét múlva jöjjünk vissza, addigra, ha minden jól alakul, lesz egy picike embrió is meg szívhang is.
Felírt folsavat, és ajánlotta, hogy ha fáradtnak érzem magamat, akkor pihenjek sokat.
Így is tettem… Eddig (szerencsére) nem igen vannak terhes-tüneteim: csak az ínyem van még mindig begyulladva és fáradékonyabb vagyok. De se a mellem nem nő, se hányinger, semmi.
A következő időpontot február 16.-ára szól, már most alig bírok várni. Úgy döntöttünk, hogy ha a 16.-i vizsgálaton minden rendben lesz, akkor megosztjuk a hírt az egész családdal és a barátokkal.
Férjem nagyon lelkes, utóbbi időben bőven átlagon felül ölelget és puszilgat. A kedvencem az volt, amikor hazaérkeztünk a klinikáról, és nézegette a fotót, majd csillogó szemekkel közölte, hogy apa lesz. Persze, tudom jól, és neki is elmagyaráztam már, hogy még csak 5 hetes vagyok, ez az időszak még nagyon rizikós, sokan elvesztik a babát, stb. DE, szerintem nincsen nálunk pozitívabb páros. Ha valamiféle kétség rámtör, mindig azzal nyugtatom meg magamat, hogy a félvér kisbabák a legerősebbek. Ő is erős lesz és nagyon nagyon egészséges.
Kommentek